Miért engedi Isten, hogy ártatlan emberek szenvedjenek?
Ezt a kérdést teszik fel leggyakrabban Istennel kapcsolatban. Ha Isten szerető Isten, akkor miért hagyja, hogy gonosz emberek jó sorban éljenek, ártatlanok pedig nyomorogjanak, vagy elpusztuljanak? Miért nem lép közbe, hogy segítsen rajtuk, megszabadítsa és biztonságba helyezze őket? Emberek milliói haltak meg a második világháborúban. Sok-sok ártatlan ember van életveszélyben ma is szerte a világon, háborúban és békében egyaránt. Fogyatékos kisbabák születnek. Gyermekek válnak rokkantakká. Felnőttek bénulnak meg. Az idős emberek lebetegednek. Értelmetlen gyilkolás, hazudozás, csalás, lopás és rablás folyik az országokon belül és közöttük is, az etnikumok között, a családokban, „rossz környéken” és „jó környéken” egyaránt. Kik az áldozatok? Többnyire az ártatlanok – a gyermekek, idősebbek és a rendes emberek. Hol van Isten? Nem szerető Isten a mi Istenünk? Nem Ő teremtette az embert? Miért nem segít? Miért hagyja mindezt megtörténni? Esetleg nem tart mindent az ellenőrzése alatt? Vissza kell mennünk a kezdetekhez, hogy megnézzük, miért vannak úgy a dolgok, ahogy vannak, és létezik-e valamilyen megoldás erre az egész emberiséget érintő problémára.
Két birodalom csatája
A Biblia elmondja, hogy mielőtt Isten megteremtette az embert, Lucifer – az Isten által kinevezett, az összes angyal felett uralkodó arkangyal (Ezékiel 28,14), (Júdás 9) – fellázadt Isten ellen, és Isten ellenségévé, a Sátánná vált (Ésaiás 14,12), (Ezékiel 28,15). Ennek eredményeként a bűn belépett az univerzumba, és az megromlott. A föld a Sátán birodalma lett (Lukács 4,6). Azóta e két birodalom, Istené és a Sátáné (Ésaiás 14,12-15), (Kolossé 1,13), harcban áll egymással. Minden halál, nyomorúság és zűrzavar forrása a világegyetemben az Isten és a Sátán közötti háború.
Az ember rendeltetése: kifejezni Istent és uralkodni a nevében
De Istennek van egy terve a Sátánnal való leszámolásra. Azt akarja, hogy az Ő másik teremtménye – az ember – legyőzze a Sátánt. Isten azért teremtette az embert a saját képére és hasonlatosságára, hogy az ember kifejezze Őt és a nevében uralkodjon (1Mózes 1,26). Istent kifejezni azt jelenti, hogy úgy szeretünk, ahogy Isten, olyan igazságosak vagyunk, mint Isten, és így tovább. Istennek számos tulajdonsága van, és teremtésekor az ember megkapta az ezeknek megfelelő emberi erényeket. Az embernek úgy kellene élnie, hogy saját erényein keresztül kifejezze az isteni tulajdonságokat (Máté 5,48). Isten uralkodásra is szánta az embert. Azt akarta, hogy az ember Isten helyettes hatalmaként uralkodjon az Ő nevében, megdöntse a Sátán hatalmát, átvegye a helyét, és elhozza a földre Isten szeretetének és igazságosságának királyságát (Máté 22,39), (2Korinthus 5,21).
Az ember tökéletesnek teremtetett. Sem betegséget, sem halált nem ismert. Isten mindennel ellátta, amire szüksége lehetett ahhoz, hogy élhessen, kifejezze Istent, és uralkodjon az Ő nevében. Az ember fizikai létének fenntartásához Isten gondoskodott levegőről, vízről, ételről és napfényről. A fák, virágok és fűfélék megalkotásával kellemes környezetet alakított ki számára, és a földi létbe élénk színfoltot hozott az állatok megteremtésével. Annak érdekében, hogy az ember megfelelhessen rendeltetésének – vagyis kifejezze Istent, és uralkodjon az Ő nevében – Isten megformálta az ember szellemét, és az élet fája elé helyezte őt (1Mózes 2,9), (Zakariás 12,1). Az élet fája azt jelképezi, hogy Isten életté akar lenni az ember számára. Ha az ember befogadta volna Istent a szellemébe oly módon, hogy eszik az élet fájáról, akkor benne lenne Isten élete, ki tudná fejezni Őt, és képes lenne uralkodni a nevében.
A világegyetem legnagyobb tragédiája
Habár Isten szándéka megvalósult volna, ha az ember az élet fájáról evett volna, Isten szabad akarattal teremtette az embert, és megengedte neki, hogy válasszon közte és a Sátán között, akit a tudás fája jelképezett. A Sátán álcázta magát, és rászedte az embert, hogy vonzóvá tegye számára a tudás fáját (1Mózes 3,1), (2Korinthus 11,3). Az ember végül ezt választotta, s így Isten élete helyett a sátáni életet fogadta magába, amely bűnt, gonoszságot és halált hozott számára (Róma 5,12). A sátáni élet egyre növekedett az emberben az évezredek során.
Mivel az ember befogadta a Sátán életét, bensőleg a sátáni természet uralkodott rajta, külsőleg pedig a Sátán fennhatósága alá került (Efézus 4,17-19), (Róma 7,23). A Biblia „e világ istené”-nek nevezi a Sátánt (2Korinthus 4,4). A Sátán elvakította az embert, aki nincs is tudatában, mit tesz vele és benne a gonosz (1János 5,19). A Sátán vágya az, hogy tönkretegye és megölje az embert. A valóságos és élő Isten megteremtette az embert, de ennek a világnak az istene bejutott az emberbe. Az egész világot érintő tragédia, hogy az az ember, aki királyként élhetett volna Isten országában, most rabszolgaként haldoklik a Sátán birodalmában (Héberek 2,14-15). Ezért vannak háborúk, s ez az oka minden igazságtalanságnak és elnyomásnak. A Sátán tönkreteszi az embert, akit Isten alkotott, így az ember mai állapota nem felel meg Isten eredeti szándékának.
Hogyan menti meg Isten az embert a szenvedéstől?
Isten a bűneset után is szerette az embert – meg akarta menteni a szenvedéstől, és vissza akarta vezetni magához (Róma 5,8). Határozott lépéseket tett a Sátán leverése, az ember meggyógyítása és a saját királyságának elhozatala érdekében. Először is, Ő maga jött el a földre kétezer évvel ezelőtt egy Jézus Krisztus nevű ember formájában (János 1,1. 14), (Máté 1,21). Emberként egy mintát állított fel számunkra, megmutatva, hogyan szeressük egymást, és miként éljünk igazságosan Isten élete által (János 6,57), (1János 4,7). A Sátán megpróbálta megrontani és leteperni Őt, de ez a tökéletes Ember nem engedett semmilyen sátáni kísértésnek (Máté 4,9-10). Ő volt Isten egyszemélyes királysága itt a földön. A Sátánnak semmije sem volt benne (János 14,30). Jézusban nem volt jelen a sátáni természet, így bensőleg szabad volt a sátáni zsarnokságtól. Ennek ellenére nem egyedül kívánt harcolni a Sátánnal a föld visszaszerzéséért. Azt akarta, hogy embertársai közül sokan csatlakozzanak hozzá.
Ezért meghalt, hogy kifizesse a váltságdíjat az emberiségért, és megváltsa őket attól az ítélettől, amellyel jogosan sújtotta volna őket Isten a bűn miatt, majd feltámadt, hogy az ember élete legyen (1Péter 3,18), (1Péter 1,3). Ezzel ismét megnyílt az út az ember előtt arra, hogy Isten életét magába fogadja, kifejezze Őt és uralkodjon Isten nevében, hogy Krisztussal együtt legyőzze Isten ellenségét, és elhozza az Ő királyságát (Héberek 10,20), (1János 5,11), (Galata 2,20), (Jelenések 20,6), (Jelenések 11,15). Mindez már kétezer évvel ezelőtt megtörtént, a legtöbben mégsem hallották, vagy nem fogadták be ezt a jó hírt. A világot továbbra is a káosz uralja, mivel nagyon sok embert magához láncol a Sátán a maga megtévesztő eszközeivel, így biztosítva, hogy ellenálljanak Istennek, és a bűnös természet szerint éljenek.
Miként szüntethető meg az összes szenvedés?
Ha ki akarsz kerülni ebből a káoszból, és meg szeretnéd menteni a világot a Sátán uralmától, akkor először neked kell megmentést nyerned oly módon, hogy magadba fogadod Istent az Ő nevének segítségül hívása által (Csel 2,40), (Csel 2,21). Ekkor Ő elindítja bensődben a megmentés folyamatát. Ugyanakkor tovább is kell adnod a jó hírt ismerőseidnek (Mark 5,19). Amikor kellő számú embert tölt be a szeretet és igazságosság Istene, akkor eljön az Ő királysága, és e föld állapota gyökeresen megváltozik (2Péter 3,13). Az emberek békében és szeretetben fognak élni (Jelenések 21,3-4). Nem lesz több rablás és értelmetlen gyilkolás. A gonoszság minden formája meg fog szűnni a földön. Szeretnéd ezt megélni? Nézzük meg, mit kell ehhez tenned?
YA sötétség sátáni királyságától odafordulhatsz a világosság isteni királyságához, és a halál sátáni hatalmától az élet isteni hatalmához. Imádkozz így:
„Úr Jézus, lépj be a lényembe! Szabadíts meg a Sátán királyságától, és vigyél át a te királyságodba! Bocsásd meg mindazt, amit a Sátán uralma alatt tettem! Kérlek, szabadíts meg most!”
Így részese leszel annak, amit Isten tesz az emberben annak érdekében, hogy minden szenvedés megszűnjön a világon, és eljöjjön az Isten országa.
*Az idézett bibliai versek a revideált Károli Bibliából valók (Krisztus Szeretete Egyház, 2001-2010).